A kórokozó

Jelentősége

A Salmonella fertőzés komoly fenyegetést jelent mind a humán, mind az állategészségügyre.

Salmonella baktérium általában megtalálható a madarak és emlősök vastagbelében. Élelmiszerek közül leggyakrabban tojásból, nyers sertés, pulyka és baromfihúsból mutatják ki. Az emberi Salmonella fertőzések általában élelmiszer eredetűek. Míg túlnyomó többsége ezeknek a gram-negatív baktériumoknak nagyban faj-specifikus, néhányuk képes más állatfajokat / embereket is megfertőzni.

Különösen a Salmonella Typhimurium (STM) rendelkezik ezzel az ú.n. zoonotikus potenciállal, vagyis hogy képes különböző állatfajokat és embereket megfertőzni. A humán gyomor-bél bántalmak egyik fő okozója az STM (91.662 esetet regisztráltak 2017-ben az EU-ban). Amennyiben a baktérium vérfertőzést okoz, az életveszélyes is lehet. A sertésállományokban gyors növekedés eredményeként jelenleg ez a leggyakoribb szerotípus. A monofázisos 1,4,[5],12:i STM szerovariáns is egyre inkább fontossá válik. Első, 1997-es Spanyolországi leírását követően mára világszerte elterjedt (EU, USA, Thaiföld, Korea, Brazília). Növekvő számban írják le járványkitörések kapcsán.

Az EU-ban S. 1,4,[5],12:i típust növekvő jelentőségű kórokozónak tartják, amely humán fertőzést okoz, és a tőkehús és sertéstermékek mintáinak összegzése esetén az elmúlt években jelentős növekedést produkálva gyakoriságában megelőzte a STM-ot is.

(Forrás: : „The European Union summary report on trends and sources ofzoonoses, zoonotic agents and food-borne outbreaks in 2017. EFSA J. 2018, 16, 5500”)

1. ábra A humán esetekből izolált főbb Salmonella szerotípusok megoszlása, sertés és sertéshús, EU 2014-2016 (6-8) [6–8]. S. Rissen egyike az 5 leggyakoribb, sertés és sertéshús eredetű Salmonella izolátumnak az EU-ban 2014-2016 között [6–8]. A százalék érték az összes humán, sertés vagy sertés eredetű izolátumon belüli gyakoriságra vonatkozik.

Forrás: J. Campos at all., Non-typhoidal Salmonella in the Pig Production Chain: A Comprehensive Analysis of Its Impact on Human Health, Pathogens 2019, 8,19

Ezen okok miatt a megelőzést a termelési lánc legelején – a tenyész állományban – kell kezdeni.

A legjobb megelőzési protokoll a kocák és a malacok vakcinázása. Az immunizálási programot ki kell egészíteni optimális fertőtlenítési programmal, szigorú járványvédelmi szabályozással és megfelelő tartási körülmények biztosításával.

Látogassa meg a https://www.pig333.com/salmonella/salmonella-in-pig-meat-from-the-abattoir-to-the-consumer_5914/ oldalt még több információért a sertéshúsban előforduló Salmonellákkal kapcsolatban.

A kórokozó

A Salmonella enterica fajon belül több, mint 2600 szerovariáns létezik az antigén szerkezet nagyfokú változatossága miatt.

A Salmonella baktériumok a Salmonella genus tagjai, melyek pedig az Enterobacteriaceae családba tartoznak. A Salmonella genuson belül 2 fő fajt különböztetünk meg: a S. enterica-t és a S. bongori-t.. A Salmonella enterica további 6 alfaja különíthető el, amelyek közül az „enterica” a legfontosabb.

Az izolált és közegészségügyi jelentőséggel bíró Salmonella törzsek 99,5%-a a S. enterica fajba tartozik.

MInden alfajt további szerocsoportokba osztanak a bakteriális sejtfal antigén összetétele alapján. Ez azt jelenti, hogy a szomatikus „O” antigén típusát a sejtfal lipopolysaccharid komponenséhez kötődő oligosaccharid lánc határozza meg. A nagy változatosságnak köszönhetően máig körülbelül 50 különböző szerocsoportot azonosítottak.

Minden szerocsoport ezután szerovariánsokra oszlik, a csillók H antigénje és egy bizonyos burok antigén eltérései alapján.

A fehérje struktúra és az ahhoz kapcsolódó H antigének nagyfokú varianciája miatt a S. enterica fajon belül több, mint 2600 szerovariáns létezik, melyek közül körülbelül 1500 a S. enterica alfajhoz tartozik.

Néhány szerotípus (főként a Typhimurium és az Enteritidis) még tovább bontható fág típusokra. Ez a klasszifikáció az egyes bakteriofágok (baktériumokat támadó vírusok) iránti érzékenységen alapul.

Minden szerotípus esetében speciális antigén összetételt lehet megállapítani a szomatikus (O) és a csilló antigén (H) kombinációja alapján.

Az „a” alatt soroljuk fel valamennyi szomatikus antigént számmal kifejezve a Salmonella Typhimurium szerotípus esetében. A”b” és „c” alatt összegezzük a csilló antigéneket.

Egyazon Salmonella szerovariánson belül két különböző H antigén lehet jelen, melyeket 1 fázisú (H1) és 2 fázisú (H2) – ként elkülöníthetünk egymástól. Azt, hogy a két fázis (csilló) közül melyik, vagy akár párhuzamosan mindkettő fejeződik ki, a felelős gén aktivitása határozza meg. A H1-et mindig betűvel, a H2-t pedig számmal fejezzük ki. Ha csak a H1 van jelen, akkor a szerovariánst monofázisosnak nevezzük. A hiányzó H2 –t ilyenkor „-” jellel jelöljük.

A monofázisos szerovariánsok jelentősége nő. Először 1997-ben, Spanyolországban azonosítottak ilyet. Mivel az egész világon elterjedtek (Eu, USA, Thaiföld, Korea, Brazília), járványokban egyre többször írják le a szerepüket.

Néhány Salmonella szerovariáns gazdafaj specifikus, mások azonban nem. A S. typhimurium például nem adaptálódott egyetlen gazdához, és több állatfajt is képes megfertőzni, növelve ezzel a zoonózis veszélyét.

A sertések megfertőződhetnek a fajspecifikus S. choleraesuis-al, de a nem specifikus typhimurium, S. rissen, derby és anatum fajok is okozhatnak egyebek mellett sertésben is fertőzést.

Nem mellesleg érdemes megemlíteni, hogy a S. choleraesuis képes embereket is megfertőzni, súlyos betegséget kialakítva bennük.

Emiatt a choleraesuis fertőzés nem csak a fiatal malacokban előforduló megbetegedés hanem zoonózis potenciálja miatt is fontos kérdés.

Kórfejlődés

A Salmonellák széles körben elterjedt, nagy ellenálló képességű baktériumok, melyek sokféle módon juthatnak be zárt állományokba. A környezetben sokáig túlélnek, fenntartva a fertőzés lehetőségét.
A Salmonella szerovariánsok közül a S. typhimurium (STM) különös jelentőséggel bír. Ez a nem fajspecifikus kórokozó egyre inkább elterjedté vált sertésállományokban, jelenleg kb. 30%-os prevalenciával számolnak a tenyészállományokban.

(Forrás:EFSA baseline survey, 2008)

A STM általában külső forrásból származó új állatokkal kerül be egy állományba. Számtalan egyéb módja is van emellett a behurcolásnak, például rágcsálók, madarak, kutyák, macskák, vadállatok, nem állati vektorok, mint a szennyezett takarmány, lábbeli, ruházat, felszerelés és jármű. Ha a befertőződés megtörtént, a salmonella a sertésekben fog cirkulálni és ürülni a telep egészén, mint járványtani egységen belül.

Hogyan fertőződnek a sertések

Ahhoz, hogy elváltozások alakuljanak ki a S. typhimuriummal fertőzött sertésekben, a kórokozónak 107 baktérium/g béltartalom mennyiségben kell feldúsulnia, ez a meghatározás valószínűleg igaz egyébként egyéb enterocolitist okozó szerotípusokra is.

A mikróba inváziós képessége feltétele a kórfolyamat kialakulásának, és egy szerotípus specifikus plazmid kódolja. Az invázió folyamata során egy új fehérje termelése indul meg, amely segíti a sejten belüli túlélést. A szervezetbe való betörés legfontosabb helyei a Peyer plakkok. A baktériumok bélhámsejtek receptoraihoz tapadása indítja be a mikrofilamentumok által irányított bekebelezést, vakuólum képződést, azok cytoplasmán belüli transzportját és a basal-membránon keresztül történő exocytózist követő belépést a lamina propriába.

A bélfodri nyirokcsomókig gyorsan, a szájon át történő fertőzést követő 24 órán belül eljutnak a baktériumok. A korai bélgyulladás kialakulása a szalmonellózis bél-formájának egyik fő következménye. Klinikai esetekben a nyálkahártya-gyulladás és elhalás mellett szeptikémia is előfordul a hasmenés során.

A bélfodri nyirokcsomókig gyorsan, a szájon át történő fertőzést követő 24 órán belül eljutnak a baktériumok. A korai bélgyulladás kialakulása a szalmonellózis bél-formájának egyik fő következménye. Klinikai esetekben a nyálkahártya-gyulladás és elhalás mellett szeptikémia is előfordul a hasmenés során..

Forrás: Carlson et al. (2012) Salmonellosis, pg. 821-833, in: Diseases of swine, 10th edition, John Wiley & Sons, Inc.

Fontos megjegyezni, hogy a salmonellák nagyon ellenállóak a felületeken és a környezetben. Különösen a porban történő hosszú túlélőképesség szinte kiapaszthatatlan fertőzési forrást biztosít sok telepen. De a nyirkos, nehezen takarítható és fertőtleníthető sarkok is segítik a salmonellák hosszú jelenlétét és a gyakori visszafertőződési epizódokat.

Schöning, 1999